1./ Először is betegségről van szó!



A klasszikus, a XIX. századi angol polgári berendezkedésre alapozott polgári demokratikus államberendezkedés beteg!

Nem képes leküzdeni azokat a társadalmi válságjelenségeket, melyek ellenében hatnak:



-az osztályszerkezet megszűnésével a progresszív társadalmi erőknek a nagy társadalmi célok iránt közömbös, az osztályszolidaritás eszméjét (ha volt) feladó, az amerikai álom magánhasznú igézetére váltó, semmi más cél iránt nem érdeklődő és elkötelezett, politikailag tudatlan, képzetlen, a legtöbbet kínálónak prostituáltként magát eladó tömegtársadalom jelenségét,



-a gazdasági egyenlőtlenségek ollójának egyre szélesebbé nyílását – ami nem mond ellent a legalábbis Nyugaton növekvő életszínvonalnak,



-az uralkodó/politikai elit tehetetlenségét és – megkockáztatom – érdektelenségét, sőt sok esetben ellenérdekeltségét, mely nem másból adódik, mint a multinacionális vagy globális világcégek, esetleg a hazai ipari-, kereskedelmi óriások profitérdekeinek való megfeleltetés követelményéből, ---impotenciájukat a társadalmi, politikai, gazdasági, klimatikus válságok kezelésében.

Nem képes többé ideológiai, eszmei elkötelezésre bírni a tömegeket, minthogy maga is ideológia- és eszmementessé vált.

Nem képes kezelni azt a változást, mely az általános választójog gyakorlatában az elmúlt évszázadban végbement, mely általános választójog többé nem feleltethető meg a választójoggal rendelkezők tömegének képzetlenségével, hiszékenységével, manipulálhatóságával, és mely ennél fogva csakis a populista, demagóg, szélsőséges, újfasiszta, neonáci jelöltek (önjelöltek) számára előnyös.

Egyszóval nem képes megújulni, alkalmazkodni a megváltozott társadalmi, gazdasági, politikai helyzethez.

2./ A betegséget maga is lassan haláltusává gerjeszti oly módon, hogy a demokratikus intézményrendszer maga teszi lehetővé, hogy hóhérai a szabályok adta lehetőségekkel élve hatalomra kerüljenek és felszámolják a demokratikus intézményrendszert.

És a demokrácia nevében nem tesz ellene semmit!

Itt tehát – akár az autoimmun betegség esetén – a szervezet maga ellen dolgozik!

Lehet erre mondani, hogy a jelenség nem új: Hitler is választások útján került hatalomra, majd felszámolta a Weimari Németország alkotmányos- és jogrendjét.

Igaz! Csakhogy



a./ a jelenség – akkor – egyedi volt, a többi (fasiszta) diktátor, Horthy, Mussolini, Franco, Salazar nem alkotmányos módon, választások útján, hanem puccsal vagy fegyveres erőszakkal került hatalomra (Horthy és Franco ráadásul külföldi katonai erő támogatásával).



b./ Az 1933. évi németországi választás, az előzményeivel együtt mindennek volt mondható, csak a népakarat befolyásmentes kifejeződésének nem – hogy finoman fogalmazzak.



c./ Hitler nem (még így sem) szerzett kormányképes többséget, koalíciós kormány alakult, mely helyzetet aztán erővel, fondorlattal, de semmiképpen sem alkotmányos keretek közt fordított a maga javára.

Másfelől pedig napjaink populista/fasiszta vezetői, Trump, Orbán, Kacziński, Netanjáhú, Bolsonaro, Narendra Modi és a többiek csendes puccsot hajtanak végre: nem szakítanak látványosan a demokratikus államrezonnal, csak lehetetlenné teszik, vagy igyekeznek tenni annak normális működését, felszámolva a leváltásuk lehetőségét.



És a reménybeli puccsisták, Le Pen, Salvini, Meloni, meg a többiek is ezt a receptet követik.

Akkor hát: mi a teendő?

Surányi István / CIVILHETES